egzegézis (teológia) – a görög ekszégeiszthai (»elbeszél«, »értelmez«) szóból származó, a keresztény teológiában a Biblia elemző és értelmező magyarázatának tudományát jelentő kifejezés. Ennek a tudománynak fő feladata a Biblia kánoni könyveinek egészében és részleteiben való megértése, a szöveg jelentésének, pontos értelmének és az egyes szövegrészek összefüggéseinek tisztázása. Így az egzegézis feladata első lépésben nyelvi természetű: a szent szövegek pontos jelentését és szó szerinti értelmét hivatott tisztázni. Ugyanakkor már az ókorban is ennél többet tekintettek magyarázói feladatnak. Így a zsidó egzegézis Philón, a keresztény pedig Órigenész korától feladatának tekintette a szöveg közvetlen, szó szerinti értelmének megállapításán túl annak tisztázását, hogy egy-egy szöveg milyen egyéb – allegórikus, jelképes, átvitt vagy éppen morális – jelentéstartalmat közöl. Az ilyen, az egzegézis módszereit és célkitűzéseit elméletileg tisztázni kívánó eljárást hagyományosan bibliai hermeneutikának nevezik. Tudományos és lelkipásztori szempontoknak is engedelmeskedve a részletes szövegmagyarázatnak, az egzegézisnek két alapvető formája vált már az ókortól általánossá, amelyek ma is használatban vannak. Ezek közül az egyik a folyamatos egzegézis (exegesis continua), valójában a szent szöveg szóról szóra haladó magyarázata és kommentárja, a másik pedig a spirituális egzegézis (exegesis spiritualis), amely egy-egy szentírási szakasz belső, tartalmi jelentését hivatott feltárni, gyakran lelkipásztori szempontoknak engedelmeskedve.