kinyilatkoztatás – a kereszténység teológiai kulcsfogalmainak egyike, amely Isten és az ember kapcsolatba kerülését és az emberek ebből táplálkozó istenhitét és vallásosságát isteni önközlésből, önkijelentésből vezeti le. Ezen felfogás szerint van természetes kinyilatkoztatás, amikor az ember képes ráismerni értelmi úton Istenre, és van természetfeletti, de a történelemben megvalósuló kinyilatkoztatás, amikor Isten maga mutatkozik meg vagy szól az emberhez. Az Ószövetség és a zsidó vallás hagyománya szerint Isten önmagát egyetlenként jelentette ki Mózesnek, egyben pedig Törvényt adott népének. A kereszténység szerint ez a kinyilatkoztatás nyert folytatást Isten üzenetének prófétái általi tolmácsolásában, majd pedig Jézus megtestesülésében, tanításában és megváltó cselekedetében. Isten szavai és cselekedetei révén közvetlenül is kinyilváníthatja önmagát, de az embernek szóló üzenetét, parancsait és tanítását adhatja az ember tudomására az általa sugalmazott Biblia szövegében vagy a hívő közösség eleven hagyománya és a nevében tanító egyház hite által is. Maga Isten természetfeletti kinyilatkoztatása a maga titokzatos teljességében az emberi értelmet meghaladó hittény és hittörténés, legalább részleges értelmezése azonban a hit témája, a teológia, a dogmatika feladata.