|
kinyilatkoztatás –
a kereszténység teológiai kulcsfogalmainak egyike, amely Isten és az ember kapcsolatba kerülését és
az emberek ebből táplálkozó istenhitét és vallásosságát isteni önközlésből, önkijelentésből vezeti
le. Ezen felfogás szerint van természetes kinyilatkoztatás, amikor az ember képes ráismerni értelmi
úton Istenre, és van természetfeletti, de a történelemben megvalósuló kinyilatkoztatás, amikor Isten
maga mutatkozik meg vagy szól az emberhez. Az Ószövetség és a zsidó vallás hagyománya szerint Isten
önmagát egyetlenként jelentette ki Mózesnek, egyben pedig Törvényt adott népének. A kereszténység
szerint ez a kinyilatkoztatás nyert folytatást Isten üzenetének prófétái általi tolmácsolásában, majd
pedig Jézus megtestesülésében, tanításában és megváltó cselekedetében. Isten szavai és cselekedetei
révén közvetlenül is kinyilváníthatja önmagát, de az embernek szóló üzenetét, parancsait és tanítását
adhatja az ember tudomására az általa sugalmazott Biblia szövegében vagy a hívő közösség eleven
hagyománya és a nevében tanító egyház hite által is. Maga Isten természetfeletti kinyilatkoztatása a
maga titokzatos teljességében az emberi értelmet meghaladó hittény és hittörténés, legalább részleges
értelmezése azonban a hit témája, a teológia, a dogmatika feladata. |
Összeállította: Horváth Pál
Utolsó frissítés: 2003. október 15.
© 2003 MTA |