Címdokumentumok térképe |
||
csatornák –
Folyamokat, tengereket összekötő mesterséges viziutak, melyek a közlekedést és az áruszállítást segítik elő.
Vannak közöttük nyitott (Szuez), illetve a szintkülönbségek áthidalását lépcsőzetesen, zsilipkamrákkal (Panama,
Északi Keleti-tenger) megoldó csatornák. – Ismerték már a régi
Egyiptomban, Mezopotámiában és
Kínában, itt épült az Kr. e. 5. sz.-tól a Császár-csatorna, a világ leghosszabb (1782 km), ma is működő csatornája.
Az ókorban az ivóvizet is csatornákon szállították (aquaeductus). Európában a csatornaépítésnek a
zsilipkamra 15. sz.-i felfedezése adott lökést: ekkortól minden nagyobb ország épített csatornát, Franciaországban
XIV. Lajos a Canal du Midi-t, Napóleon a Canal de Saint-Quentin-t. Nagy-Britanniában 1760–1810 között
építették a legtöbb csatornát, 1790 körül valóságos csatornaépítési láz tört ki, amely feltétele és eredménye is volt az
angol ipari forradalomnak. – A világ legismertebb csatornáit, a mérnöki tudomány diadalait a földrészek
körülhajózásának elkerülése érdekében a Földközi- és a Vörös-tenger között (Szuez, Ferdinand de Lesseps tervei
szerint, 1838–1869, 163 km), illetve az Atlanti- és a Csendes-óceán között (Panama, kezdetben szintén Lesseps
munkája nyomán, 1880–1914, 81,6 km) építették. Mindkét csatorna számos nemzetközi politikai konfliktus
forrása lett, a legismertebb a szuezi-csatorna államosítása után tört ki (1956). Az eredetileg amerikai tulajdonban lévő
Panama-csatornát Carter elnök 1977-es tervei szerint az Egyesült Államok 2000-re visszaadta Panamának. –
Az öntözőcsatornák száraz
területekhez juttatják el a szükséges vizet, a víztelenítő csatornák az árterületek vízmentesítését szolgálják. A
kifejezést az építészetben, fizikában, híradástechnikában és informatikában is használják. |
Összeállította: Frank Tibor Utolsó frissítés: 2004. augusztus 13. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |