államháztartás – az államszervezet gazdálkodása a közösségi érdekek fi­gye­lembe vételével, a közcélok finanszírozása a megtermelt jövedelem egy részének elvonásával. Főbb részterületei a központi költségvetés, a szociális biztonságot szolgáló (társadalombiztosítási) alrendszerek, az ön­kor­mány­za­tok, valamint a konkrét közösségi feladatokra létrehozott, elkülönített cél­a­la­pok. A központi költségvetés az állam közvetett (például forgalmi) és köz­vet­len (pl. jövedelem-) adókból származó bevételeit állítja szembe tervezett ki­a­dásaival, a társadalombiztosítás pedig a munkaadók és a munkavállalók által fizetett, kötelezően előírt (nyugdíj- és egészségbiztosítási) járulékokat a ki­fi­ze­té­sek­kel. Az önkormányzatok a helyi feladatok finanszírozására az államtól kapnak támogatást, amelyet saját bevételeikkel – például helyi adókkal – egé­szíthetnek ki. Az egyes államok ezernyi tényezőtől – pl. a társadalmi rend­szertől, a szociális igazságosságról vallott elképzelésektől, konkrét politikai céljaiktól stb. – függően állapítják meg saját finanszírozandó feladataikat. E célokból következik az elvonások mértéke. A piacgazdaságokban általában az egyes években megtermelt bruttó hazai termék (GDP) 30–60 százalékát köz­pon­to­sít­ják. Ha az állam a bevételeinél többet költ, a deficit finanszírozására hiteleket vesz föl. Az egymást követő évek deficitjeiből – a kölcsönökből és az utánuk fizetendő kamatokból – adódik össze az államadósság.