bölcsőhalál, az ismeretlen gyilkos – megelőzhető? – Böl­cső­ha­lálnak a hirtelen csecsemőhalált nevezik. Az orvosi szakirodalomban elter­jedt francia rövidítéssel a SIDS-ként emlegetett tragikus esetek során addig egészségesnek tűnő csecsemőket halva találnak, és a halálok még kór­bonc­ta­ni­lag sem mutatható ki. Bár mortalitása szerencsére nem túl magas, egye­dül az Egyesült Államokban évi 6000 ilyen csecsemőhalállal kell számolni. Mint számos betegség esetében, amelynek nem ismerik az okát, a bölcső­ha­lál magyarázatára is számos, sőt túl sok elmélet létezik. Gyanúba kevertek többek között idegrendszeri betegségeket (köztük az agytörzs mikroszkopikus elváltozásait), szívritmuszavart, fertőzéseket (még az ételmérgezést is), je­len­ték­telennek tűnő félrenyeléseket (aspirációt), anyagcsere-betegségeket (ala­csony kalcium- és vércukorszintet), de mindez csak gyanú. Vannak koc­ká­zati tényezők, többek között az anyai drogfogyasztás, hiányos táplálkozás és dohányzás, a fiatal anyai életkor, az ikerterhesség, a koraszülés, valamint a szülők rossz szociális helyzete, életkörülményei. Megelőzésére a ve­szé­lyez­te­tett fiatal csecsemők légzését megfigyelő készülékek, az úgynevezett apnoe-alarmok terjedtek el. Ezek azonnal jelzik a szülőknek, ha a gyerekük »el­felejt« levegőt venni.