cenzúra – Ha egy nyilvánosságra szánt információ megjelenését külső erő akadályozza meg, azaz korlátozzák a szabad véleménynyilvánítás jogát, cen­zúráról beszélünk. Politikai cenzúra az, amikor valamely politikai erő (vagy az­zal összefonódó egyház) akadályozza meg vagy bünteti a hatalmi pozícióit fe­nye­gető információk és vélemények közlését. Üzleti cenzúra az, amikor egy nagyvállalat gazdasági fölényével visszaélve – például hirdetéseinek megvo­násával fenyegetve – gátolja meg a rá nézve kellemetlen információk köz­lését. Társadalmi cenzúrának pedig azt a jelenséget nevezzük, amelyet Noelle–Neuman »hallgatási spirálként« jellemez. Eszerint a társadalom elszigeteli azokat, akik egy bizonyos »véleményklímában« deviáns nézeteket hangoztat­nak, ezért az emberek inkább csendben maradnak, ha úgy érzik, vélemé­nyükkel kisebbségbe szorulnak. – A cenzúra egyidős az emberi civilizációval: már a világvallások alapművei – köztük a Biblia és a Korán is – tiltották a »helytelen« gondolatok terjesztését. Maga a cenzúra szó latin eredetű, de a jelenség a könyvnyomtatás megjelenésével vált általánossá, mert azon a fel­tevésen nyugszik, hogy a média hatása nagyobb, mint a személyközi kom­mu­nikációé. A média technikai fejlődése ugyanakkor mind jobban beszűkíti a cenzúra eszközeit: különösen a globális médiumokat – a műholdas televízi­ókat és az internetet – nehéz ellenőrizni a cenzúra hagyományos, a nem­zet­államok szintjén intézményesült eszközeivel.