kereskedelmi média – Az első kereskedelmi hirdetés az AT&T által New Yorkban működtetett WEAF nevű rádióban hangzott el, 1922. aug. 28-án. Az elképzelés az volt, hogy az állomás a reklámidőt és azon keresztül a közönséget »értékesíti«, azaz – szemben a Nyugat-Európában tért hódított közszolgálati médiával – üzleti vállalkozásként működik. A kereskedelmi rádi­ók és a később megjelent tévék magántulajdonban vannak. A közönség maxi­málásának szándéka arra ösztönzi szerkesztőiket, hogy szórakoztató műso­rokat – könnyűzenét, szappanoperákat, kvíz- és kívánságműsorokat, játékfil­meket – sugározzanak. A kereskedelmi média amerikai találmány, amely csak lassan, a második világháború utáni évtizedekben hódította meg Nyugat-Európát, ma már azonban a hallgatottsági-nézettségi adatok szerint itt is egyértelműen népszerűbb, mint a közmédia. – Hívei szerint a kereskedelmi média szolgálja igazán a közönséget, hiszen – szemben a közmédia »elitista« műsorpolitikájával – azt nyújtja az embereknek, amit azok valóban hallani-látni akarnak. Úgy vélik, a minőség igazi garanciája a szabad piaci verseny. Bírálói szerint azonban a kereskedelmi média demokratizmusa hamis, mert csak a közönség fizetőképes rétegeit szolgálja ki, a hátrányos helyzetű ki­sebb­ségekről nem vesz tudomást. Műsorai sablonosak és repetitívek, hírei pedig infotainment jellegűek, azaz hiányoznak belőlük a valóban fontos információk.