oknyomozó újságírás – A politikus általában igyekszik információkkal ellátni az újságírót, hiszen az köti őt össze választóival. Az újságíró is igyek­szik jó viszonyt ápolni a politikussal, legfőbb hírforrásával. Vannak azonban olyan információk is, amelyeket a politikus titokban tart. És van olyan újság­író, aki éppen az eltitkolt információk feltárására szakosodott: őt nevezik ok­nyomozó vagy tényfeltáró újságírónak. – Az oknyomozó újságíró – a többi ha­tal­mi ágat ellenőrző negyedik hatalom képviselőjeként – azt fel­tételezi, hogy a titkolt információk a jogi vagy az erkölcsi normák áthágására utalnak. Általában a politikusok korrupciós ügyeit kutatja, de munkája során sokszor összeütközésbe kerül az üzleti elittel is. E korrupciós ügyek közös vonása, hogy visszaélnek a közhatalommal, vagy közpénzek magánzsebekbe vándo­rolnak. A titkolni kívánt információkat úgy igyekeznek védeni, hogy üzleti, állam- vagy banktitoknak minősítik őket. Ha ilyen adatra talál az újságíró, mérlegelnie kell, mi a fontosabb: az adat titkosságának tiszteletben tartása, vagy a nyilvánosságra kerüléséhez fűződő közérdek. – A műfaj gyöke­rei az 1902 és 1912 közötti, amerikai »leleplező újságírásig« nyúlnak vissza. Az oknyomozás-tényfeltárás klasszikus sikertörténete volt a Watergate-ügy 1972 és 1974 között: ekkor a Washington Post két újságírója, Bob Woodward és Carl Berstein tényfeltáró munkája Nixon elnök lemondásához vezetett.