Hubble-űrtávcső, HST – A Föld körül keringő optikai távcső működését nem befolyásolja a földi légkör torzító hatása, lehetővé téve, hogy a csil­la­gá­szok minden korábbinál élesebb képet kapjanak a megfigyelhető vi­lág­e­gye­tem­ről. A NASA az 1970-es évek végén kezdett foglalkozni a megvalósítással. A műszert végül Edwin Hubble-ről nevezték el (Hubble Space Telescope), mert egyik fő feladata az ún. Hubble-állandó értékének minél pontosabb meghatározása. A megfigyelési program rendkívül sikeres, különösen miután 1993-ban kijavították a tükör hibáját. A 12,3 tonna tömegű, 13,1 m hosszú és 4,3 m átmérőjű műszert 1990. április 25-én állították Föld körüli pályára. Főtükre 2,4 m átmérőjű, f/24 fókuszú, Ritchey–Chrétien–Cassegrain-optika. A távcső az ibolyántúli és infravörös tartományokban (115 nm-től 1 mm hul­lám­hosszig) is érzékeny. Modulokból szerelték össze, hogy a világűrben rend­szeresen javítható, karbantartható legyen. A HST-ben 15% az ESA ré­sze­se­dése. Megfigyeléseinek köszönhetően kiderült, hogy a galaxisok kö­zép­pont­já­ban óriás fekete lyukak helyezkednek el. Sikerült a korábbinál pontosabban megállapítani a világegyetem korát. Látványos képek készültek bolygókról, csil­lag­közi ködökről, galaxisokról. A HST-t eredetileg csak 15 éves működési időre szánták, és a Columbia űrrepülőgép 2003. februári tragédiája miatt to­váb­bi szervizeléséről lemondtak. Már folyik az új generációs űrtávcső (James Webb Space Telescope, JWST) tervezése.