világűr – hagyományos értelemben mindaz, ami a Föld légkörén túl van, ki­vé­ve természetesen a más égitesteket. Bár a földi légkör vastagságát 30 km-nek szokták tekinteni, a nagyon ritka felsőlégkör jelenléte még 1000 km fe­let­ti magasságban is kimutatható. Megoldatlan jogi probléma a légkör és a világűr közötti határfelület helyének megállapítása. Általában azt a ma­gas­sá­got szokták már világűrnek nevezni, ahol megvalósulhat a Föld körüli, te­he­tet­lenségi pályán történő mozgás (funkcionalizmus). Ez mintegy 100–120 km között magasságra tehető. Az itteni elhatárolás azért is ésszerű, mert ebben a magasságban a légkör szerkezete is alapvető változáson megy át (tur­bo­pau­za). Más értelemben világűrnek nevezzük a világegyetem mindazon részét, amelyet nem foglalnak el égitestek. Ilyen értelemben megkülönböztetjük a ga­laxi­sok közötti intergalaktikus teret, a Tejútrendszeren és más ga­laxi­so­kon belüli csillagközi vagy intersztelláris teret, valamint a Naprendszeren (és elvben más bolygórendszereken) belüli bolygóközi vagy interplanetáris teret. A világűrt az ősrobbanás maradványaképpen létrejött, 2,7 K hőmérsékletű, minden irányból nagyon egyenletes erősséggel érkező, ún. mikrohullámú koz­mi­kus háttérsugárzás tölti ki. Létezését elméleti úton az 1940-es évek végén mutatták ki, az 1960-as években fedezték fel, majd speciális műholdakkal (pl. COBE) az 1990-es években térképezték pontosan fel.