meteorit – a bolygóközi térből a Föld felszínére lehullott testek meg­ne­ve­zése. A meteoritok a Föld felszínére természetes úton került, Földön kívüli anyagminták. Meteornak kezdetben a lehulló test által a légkörben kiváltott, látható hatást nevezték (hullócsillag), ma már a bolygóközi térből a Föld felé közeledő testet, sőt a bolygóközi térben mozgó kisebb testeket is így ne­vez­zük. A bolygóközi térben mozgó parányi, porszemnyi testek elnevezése mik­ro­me­teorit; ezek a légkörrel nem rendelkező bolygók, holdak vagy kisbolygók felszínére csapódva koptatást okoznak (mikrometeorit erózió). A lényeges lég­körrel rendelkező testek esetében a kisebb meteoritok elégnek a légkörön való áthaladás közben. – A Föld felszínére hullott meteoritok zöme kő­me­te­o­rit, kisebb részük vas vagy kő-vas meteorit. A Naprendszer leggyakoribb anya­gáról azonban még nincs Földön kívüli mintánk, mert jégmeteoritot még nem találtak. Legkisebb arányban a szenes kondrit meteoritok találhatók, ame­lyek a Naprendszer legősibb anyagösszetételét képviselhetik, de laza szer­ke­ze­tük miatt kevés éri meg a földetérést. (A rég hullott és később megtalált meteoritok eloszlása más, mert a földi kövek között a kőmeteoritokat nehéz észrevenni.) A meteoritok között találtak a Holdról, illetve a Marsról szár­ma­zókat is, eredetüket izotópösszetételük alapján állapították meg.