Címdokumentumok térképe |
||
napkitörés (fler) –
A napfoltok környezetében az instabil mágneses
tér átkötődhet, stabillá válhat. A napkitörés az ezekben a mágneses terekben tárolt energiának az
átkötődéssel járó hirtelen felszabadulását kísérő hatalmas robbanás. Ennek során a környező
napanyag sok millió fokra hevül, miközben az elektromágneses spektrumnak a rádióhullámoktól a
röntgensugarakig terjedő különböző tartományaiban nagy
intenzitású sugárzás keletkezik. A röntgensugarak a földfelszínt nem érik el, de a nagy
magasságban szálló gépek utasai egy ilyen kitörés idején jelentős besugárzást kaphatnak, és ha
például az 1989-es nagy napkitörés idején az űrhajósok éppen űrsétát tettek volna, akkor halálos
röntgesugár-adagot kaptak volna. Ezzel egyidejűleg a flerek nagy energiájú részecskéket bocsátanak
ki az űrbe. A flereket intenzitásuk szerint három kategóriába sorolják: az X-osztályba a nagy, az
M-osztályba a közepes, a C osztályba a kis intenzitásúak tartoznak. A nagy intenzitású flerek
kiterjedt rádiózavarokat okozhatnak, a közepes intenzitásúak kisebb kimaradásokat, a kicsik
hatása a Földön alig észrevehető. A flerek a kromoszférában
játszódnak le, megfigyelésükhöz általában speciális műszerekre van szükség (spektrohelioszkóp),
kivéve az úgynevezett fehér flereket, amelyek fehér fényben is megfigyelhetők. A flerek
kialakulása a fellángolás fázisával kezdődik, amelynek során a plazma kifényesedik. Ez kb. 5-10
percig tart. Ezt követi az eruptív fázis, amikor beindul az energia gyors felszabadulása, az
elektromágneses hullámok és részecskék kibocsátása. A záró fázis során a fler fényessége
csökkenni kezd. |
Összeállította: Egyed László Utolsó frissítés: 2003. november 6. © 2003 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |