Címdokumentumok térképe |
||
sajátmozgás – a csillag térbeli
mozgása által kiváltott szögelmozdulás az égen, szokásos mértékegysége ívmásodperc/év. Elsőként E.
Halley mutatta ki 1718-ban. A legnagyobb ismert sajátmozgása a Barnard-csillagnak (Nyílcsillag) van
(10,3 ívmásodperc/év). A sajátmozgást hosszú időn át végzett pontos pozíciómérésekből állapítják meg.
Az ilyen mérések pontossága jelenleg kb. ezred ívmásodperc. A szögelmozdulás mozgási sebességgé
alakításához ismerni kell a csillag távolságát is. Annál nagyobb egy csillag sajátmozgása, minél közelebb van
hozzánk, és minél gyorsabban mozog a látóirányra merőlegesen. A csillag valódi térbeli mozgását a
sajátmozgásból leszármaztatott sebesség és az arra merőleges (látóirányú) sebesség vektoriális eredője,
valamint a Nap térbeli sebessége közötti különbség írja le. Nagyszámú
csillag sajátmozgásából a Tejútrendszer
kinematikai és dinamikai tulajdonságaira is lehet következtetni, pl. a galaxis forgására, a közepén levő
fekete lyuk tömegére, de a sajátmozgás értéke
fontos kritérium annak eldöntésében is, hogy egy csillag valamely csillaghalmazhoz tartozik-e. Két egymáshoz közeli csillag közös sajátmozgású
rendszerként kettőscsillagot is alkothat. |
Összeállította: Szabados László Utolsó frissítés: 2004. augusztus 21. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |