szupernóva – a csillag fejlődésének végén bekövetkező katasztrofális rob­ba­nás, amelynek során rövid idő alatt annyi energia szabadul fel, hogy a csillag napokon át fényesebb lehet az őt tartalmazó galaxis össz­fé­nyes­sé­gé­nél. A szupernóva-robbanás energiájának azonban csak 0,01%-a össz­pon­tosul az elektromágneses sugárzásba, az energia 1%-a a csillag által ledobott anyag mozgási energiája, az összes többi energiát a robbanás során ke­let­ke­ző neutrínók szállítják el. A szupernóva-robbanáskor a csillagból nagy se­bes­ség­gel kidobott anyag nehezebb elemekkel dúsítja fel a főleg hidrogénből álló csillagközi anyagot. Nem minden csillag fejlődése vezet szupernóva-rob­ba­nás­hoz. A keletkezésekor legalább 8 naptömegnyi anyagot tartalmazó csil­lag­ból a belsejében lezajló termonukleáris reakciók végén a csillag magjának gravitációs összeomlása (kollapszus) miatt mindenképpen szupernóva lesz. Kisebb csillagtömeg esetén pedig a termonukleáris megszaladás vezethet szu­per­nó­va-robbanáshoz. Ez olyan kettőscsillagoknál következik be, amelyek egyik tagja fehér törpe, és annak felszínére nagy mennyiségű anyag kerül a kísérőcsillagról. A közelmúlt leghíresebb szupernóvája 1987-ben villant fel a Nagy Magellán-felhőben. A Tejútrendszerben 1054-ben felrobbant szupernóva maradványa a Rák-köd. Galaxisunkban négy évszázada (Tycho Brahe és Kep­ler óta) nem figyeltek meg szupernóvát.