Oswald Spengler – sz. 1880, h. 1936, a huszadik századi életfilozófiák egyik reprezentánsa. Nevét főműve, A Nyugat alkonya (I. köt. 1918; II. köt. 1922) tette híressé. E műve s más politikai írásai alapján a ún. konzervatív forradalom gondolatkörének képviselői közé sorolják. A Nyugat alkonya egy­szer­re bölcseleti alapvetés és koranalízis, melyben a történelemmel való számvetés a jövő felől értelmeződik. Spengler elutasítja a történelem ha­gyo­má­nyos korszakolását, a lineáris haladás elvét, mely szerint a fejlődés csúcspontja az európai polgári kultúra. Szerinte a történelemben kultúrkörök vannak, ezek mindegyike bejárja a maga életpályáját, s kibontja a rá jellemző ősszimbólumot. A kultúrkörök között a fejlődési szakaszok alapján analógiákat állíthatunk fel. Így saját kultúrkörünk, az ún. fausti kultúrkör európai–ame­rikai) jövőjével kapcsolatban is következtetéseket vonhatunk le. Minden kultúrkörnek van egy felfelé ívelő, eredeti alkotásokat létrehozó kulturális szakasza és egy hanyatló, csupán kvantitatív módon felhalmozó periódusa, ezt nevezi Spengler civilizációnak. A civilizáció sorsa a pusztulás, még akkor is, ha az agónia hosszú és látványos gazdagságot produkál. Spenglernek lényegi megjegyzései vannak a cezarizmussal, a világvárosok életformájával, a médiával és a tömegkultúrával kapcsolatban. A náci uralomtól Spengler rövid közeledési kísérlet után elhatárolódott (A döntés évei, 1933), majd mar­gi­na­lizálódott; haláláig belső ellenzékként élt.