Címdokumentumok térképe |
||
természetfilozófia –
célja a természeti jelenségek ok-okozati magyarázata, első alapelvekre történő visszavezetése. A
szűkebb értelemben vett természetfilozófia – a természet enciklopedikus
megközelítését felváltva – a 12-13. sz. fordulóján alakul ki az alapfokú egyetemi képzés
részeként. Célja a magasabb tanulmányokra (jog, orvostudomány, teológia) való előkészítés.
Tárgykörét és módszereit az arisztotelészi fizikai és biológiai
írások határozzák meg. Művelői a tér, az idő és a változás természetét elemezve kifinomult
technikákat alkalmaznak a görög-arab szövegeken belüli, illetve a filozófia és a Biblia között
adódó ellentmondások elsimítására. Leghíresebb művelői a korban Albertus Magnus, Aquinói Tamás,
Duns Scotus és Ockham. A 16. sz.-tól előtérbe kerülő csillagászat, mechanika és anatómia
eredetileg nem része a természetfilozófiának, amint a megfigyelések és a matematika Galilei-féle
ötvözése, s a Bacon által propagált természetrajz sem tartozott jellemző módszerei közé;
idegen továbbá tőle a technikai fejlődés eszméje, így e hagyomány a mai tudomány kialakulásának
legfeljebb egyik tényezője. Descartes-tól Leibnizon és Newtonon át
egészen Kantig (sőt ide sorolhatók Goethe vagy Schelling spekulációi is) számos mű születik,
amelyet tág értelemben természetfilozófiainak tekintettek, ám a természet vizsgálata a
szaktudományok önállósodásával fokozatosan kiszorul a filozófiából,
így e folyamat, amely megteremti a tudományfilozófia feltételeit, a 19.
sz.-ra egyszersmind a természetfilozófiák végét is jelenti. |
Összeállította: Schmal Dániel Utolsó frissítés: 2003. november 7. © 2003. MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |