fogyasztói társadalom – a kapitalista gazdasági fejlődés terméke. A ko­rai kapitalizmus utáni időszakban, az oligopolisztikus verseny és a tömegter­melés kialakulásával párhuzamosan növekedésnek indultak a munkavállalói bérek is. A létfenntartáshoz szükséges jövedelmi szint felett megjelenő vá­sárlóerő (diszkrecionális jövedelem) és a tartós fogyasztási javak növekvő kí­nálata mind keresleti, mind kínálati oldalról lehetővé tette a piac bővülését. A fogyasztás növekedése átalakította a háztartások életstílusát, fogyasztói szokásait, elérhetővé tette korábban luxuscikkeknek minősülő javak töme­ges fogyasztását. Ennek ellenére a fogyasztói társadalom kialakulását és mű­ködését több oldalról éles kritika érte. A baloldali kritika egyrészt felhívta a figyelmet arra, hogy a fogyasztói társadalomban a fogyasztás nem a szükség­letek kielégítésének, hanem a társadalmi státuszkülönbségek megjelenítésé­nek eszközévé vált. A fogyasztás hivalkodó fogyasztás lett; a létfenntartás eszközéből öncéllá változott, ezzel hozzájárul a kapitalista piacgazdaság eldo­logiasodott viszonyainak kritikátlan helyben hagyásához, a radikális szükség­letek elfojtásához, az egydimenziós gondolkodás kialakulásához, az értékte­len tömegkultúra térnyeréséhez. A konzervatív kritika szerint a fogyasztói társadalom hedonizmust szül, és szétrombolja a társadalmi integrációt bizto­sító értékrendszert, a »protestáns etikát«.