középkori enciklopédiák – kezdetben az ókori tudásanyag átadását és memorizálását szolgáló, összefoglaló művek a grammatikai alapú (egyházi és világi írástudókat képző) oktatási rendszerben. Szerkezetük olykor az ún. hét szabad művészet felosztását követi, máskor misztikus szimbolizmussal kevert szómagyarázatok köré szerveződnek, mint Sevillai Izidor (560-636) Etimológiák c. műve. E megközelítést az a sztoikus ihletettségű felfogás hatja át, hogy a nevek eredete kulcsot ad a dolgok természetéhez. Ugyanebbe a típusba tartozik Hrabanus Maurus (sz. 776 körül, h. 856) fuldai apát Karoling-kori írása A világegyetemről, avagy az etimológiák 22 könyve. Vincent de Beauvais híres, 13. sz.-i enciklopédiája, a Speculum majus ("Nagy tükör") a természeti jelenségeket a hatnapos teremtés szerint tárgyalja, így az enciklopédia szentíráskommentárként fogható fel, melyet görög, latin, héber és arab szerzőktől merített idézetek sokasága illusztrál. E műben együtt található az enciklopédiák több alapvető funkciója: könyvek kivonata, a korabeli ismeretek foglalata, és egyszersmind – az egyre népszerűbbé váló summákhoz hasonlóan – a tudás rendszerét feltáró, szisztematikus egész. A modern enciklopédiákkal ellentétben e művek azoknak a titkos leképezéseknek az örök és állandó logikáját kívánják feltárni, amelyek összekötik Isten teremtő tervét, a természet működését, a Biblia szavait és az emberi tudományokat.