enciklopédia – a görög küklosz = kör és paideia = nevelés szavakból: a képzés köre. Az egyetemes tudás elemeit összefoglaló és rendszerező mű. Az ókorból az arisztotelészi munkák jelentik a tudományok első jelentős összegzéseit. A hellenisztikus korban a pergamoni és alexandriai könyvtárakban alakul ki a régi szerzők kivonatolásának enciklopédikus hagyománya, később az ún. hét szabad művészet képezi az ókori és középkori enciklopédiák alapját. A 13. századi nagy szintézisek és a reneszánsz enciklopédiák úgymond Isten két könyvének – a természetnek és a Bibliának – összegzése révén az örök és változatlan, isteni eszmék világát törekszenek leképezni. A korai modern enciklopédia a tapasztalásra támaszkodó, matematikailag megragadható, folyamatosan gyarapodó és specializálódó tudás összefoglalásává válik, s fokozatosan elszakad az egyéni emlékezet képzésének klasszikus eszméjétől. Mindez a 17–18. sz.-tól új témák (pl. technika), illetve a szerkesztés új elveinek (alfabetikus rend, szakértő szerzők sokasága) megjelenéséhez vezet. A műfaj klasszikusa, a Nagy Francia Enciklopédia kritikai igényével és a tudás nyilvánosságának hangsúlyozásával szoros összefüggésben áll a felvilágosodás céljaival. A 19. sz.-tól a modern enciklopédiák folyamatosan fejleszthető, sokkötetes munkákká válnak. A világháló elterjedésével korunk virtuális enciklopédiái az egyéni és kollektív tudás új horizontjait nyitják meg.