Nagy Francia Enciklopédia – harmincöt kötete 1751 és 1780 között jelent meg Diderot és (1758-ig) d'Alembert szerkesztésében. Munkatársai között megtalálhatók a kor jeles francia gondolkodói: Voltaire, Rousseau, Montesquieu, Condillac, Turgot, d'Holbach, Helvetius és mások. A szerzők célja az »általános felvilágosultság« terjesztése egy olyan enciklopédia által, mely egész könyvtárakat helyettesít az átlagos olvasó számára a tudomány, a művészetek és a kézművesség terén. (Ez utóbbiak elsajátítását többkötetnyi ábra segíti.) Noha a szerzők különböző világnézeti és filozófiai háttérrel rendelkeznek, sajátos egységet ad a műnek, hogy céljait (a tudományos-technikai ismeretek összegyűjtése, általános rendszerük felvázolása, egy egységes név- és fogalomhasználat kialakítása) írói egyszersmind a társadalmi cselekvés eszközének is tekintik. A mű ugyanakkor kiválóan szemlélteti a modern enciklopédiák nehézségeit is. Diderot szerint a köteteket gyorsan kell írni, másként az első szócikkek tartalma elavul, mire az utolsó megjelenik. A gyors kivitelezés ugyanakkor kiküszöbölhetetlen torzításokhoz vezet, hiszen »csak az idő mutatja meg a dolgok valós arányait«. Az ebből adódó egyenetlenségek dacára az Enciklopédiát a kritikai racionalitás következetes érvényesítése miatt (noha tárgyilag éppúgy elavult, mint Chambers Cyclopaediája, melynek fordításaként indult) ma mégis a felvilágosodás egyik alapdokumentumaként olvassuk.