Címdokumentumok térképe |
||
idősebb Plinius –
sz. Kr. u. 23/24, h. 79. Természetrajza (Historia naturalis) az első átfogó, latin nyelvű
enciklopédia, amelyet szerzője a római könyvtárakban elérhető
görög-latin szerzők kivonatolásával állított össze. A mű célja közérthető formában rögzíteni
»mindennek az igazi természetét«; főként azonban azokat az általános műveltséghez
tartozó kérdéseket tárgyalja, amelyeket, amint az »Előszó«-ban írja, »a görögök
'enküklopaideá'-val jelölnek«. Ennek szellemében tárgyalja a kozmológia, a földrajz, az
ember-, állat-, növény- és ásványtan, a gyógyászat, de (a természet utánzásának tekintett)
festészet, szobrászat és más műalkotások kérdéseit is. Munkáján érződik Arisztotelész hatása,
ám a spekulatív filozófiai problémák mellőzésével az ismeretek gyakorlati hasznára fekteti a
hangsúlyt. Így a természeti megfigyelések praktikus tanácsokkal, receptek, étrendek és
»érdekességek« (pl. vér- és húsesők) leírásával keverednek. Plinius elutasítja a
politeizmust és a babonát. Egységes módszer híján a jelenségek okait részint a közvetlenül
megfigyelhető tapasztalati összefüggésekben (»aki látta a fényét, abba nem csap a villám«),
részint a természet végtelen gazdagságú »isteni hatalmában« (II.93) keresi. A világ
»szentséges, örök és mérhetetlen« remekmű (II.1), mely az ember hasznát szolgálja, ám
mértéktelen kihasználását (pl. bányászat) Plinius »hálátlanságnak« tartja. A mű
számtalan kódex és ősnyomtatvány formájában maradt ránk, s nemcsak az ókori tudás foglalatának,
de – főként a 16. sz.-tól kezdve – a természetrajzi gyűjtőmunka klasszikus mintájának
is tekintették. |
Összeállította: Schmal Dániel Utolsó frissítés: 2003. október 30. © 2003. MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |