Címdokumentumok térképe |
||
oktatáselmélet – a
pedagógia egyik fő területe, a tanulás általi tudás elsajátításának rendszerével foglalkozik. Alapkérdése a »mit és
hogyan« kell oktatni. Az oktatás iránti elméleti érdeklődés (Comenius, Pestalozzi, Apáczai Csere) különösen a
középkor végén és az újkor kezdetén vált erősebbé, amikor a formális oktatás fontosságát egyre szélesebb körben
ismerték fel. Kezdetben még nem a műveltség a
pedagógiában kérdése vált a fő kérdéssé, mivel a hét szabad művészet rendszere a középkorban mindenütt
általános követelménnyé tette a tanítás segítségével történő nevelést, a vallás, az erkölcs, a magatartás formálását.
Ennek megfelelően a középkor gondolkodói előtérbe állították
a »mindenkit mindenre megtanítás egyetemes művészetét«.
A 19. sz.-ban az oktatáselméleti (didaktikai) kérdéseket az általános pedagógia tárgyalta, elsősorban azzal a céllal,
hogy a pedagógusképzés számára a tanításhoz általános módszertani iránymutatást nyújtson. – Az iskolarendszerek
kiépülésével és a tömegoktatás elterjedésével a modern oktatás sajátos problémájává váltak
a »kinek« »ki« tanítson kérdései, kiegészítve a tradicionális oktatáselmélet alapkérdéseit.
Az oktatáselmélet 20. sz.-i megújulására nagy hatással volt a pszichológia és a szociológia, melynek képviselői (Skinner,
Bloom) a tantervelmélet kidolgozásával megújították a tananyag kiválasztását, elrendezését, valamint az oktatási
folyamat célrendszerét, tervezését, ellenőrzését, értékelését. Az oktatáselméletben az utóbbi évtizedekben megerősödtek
az informális tanulás és a távoktatás
elemei. |
Összeállította: Benedek András Utolsó frissítés: 2004. február 15. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé és szakirodalom | ||
¬ Nyitóoldal ® |