Címdokumentumok térképe |
||
alaklélektan (Gestalt-pszichológia) – a
20. sz.-i német kísérleti pszichológia vezető irányzata, amely a »jó egészek« és a struktúrák elsődlegességét hangsúlyozza
a lelki életben. Az alaklélektan túlmegy azon a klasszikus gondolaton, hogy az egész több, mint részeinek összessége: azt
hirdeti, hogy az egészek a részekhez képest elsődlegesek. Legjelentősebb képviselői, Max Wertheimer, Kurt Koffka és
Wolfgang Köhler az észlelésben a jó formákat alkotó tényezőket
vizsgálják: a közelség, a hasonlóság, a zártság és a jó folytatás az »elemeket« egységbe szervező tényezők.
Az észlelés szerveződési folyamatait az idegrendszer veleszületett szerveződése magyarázza (innátizmus). A mai
észleléselmélet is elismeri ezeket a törvényeket, s konkrét idegrendszeri magyarázatokat keres rájuk, míg az
alaklélektan egy feltételezett hasonlósággal magyarázta őket az agykérgi és az élménybeli folyamat között
(izomorfizmus). Az alaklélektan a tanulás és az emlékezés valamint
a problémamegoldás folyamataiban is az egészeket és a szerveződést emeli ki. A tanulás alapvetően struktúrákra
irányul, s igazán érdekes formája a belátás, amikor a tapasztalatokat a szükségleteknek megfelelően
újraszervezzük (W. Köhler). A gyermeki fejlődés nem egyedi tudások halmozódása, hanem strukturált átalakulás. A
strukturálás az esztétikai észlelés alapja is (R. Arnheim). K.
Lewin az alaklélektant kiterjesztette az akarati folyamatok, a személyiség és a társas élet elemzésére is. |
Összeállította: Pléh Csaba Utolsó frissítés: 2004. február 28. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé és szakirodalom | ||
¬ Nyitóoldal ® |