gondolkodás – a kapott információk meghaladása, új reprezentációk kialakítása. Az antropológia ennek társas kereteit vizsgálja, a logika az érvé­nyességét, a pszichológia tényleges folyamatát az egyénnél. A gondolkodás kutatásának kiinduló kérdése a kategorizáció elemzése. A kategóriák lehe­tő­sége már adott az észlelésben (fának látunk valamit). A fogalmi kategóriák viszont hierarchikus rendszert alkotnak, ebben az ember felülmúlja a kate­gó­riákat már kialakítani képes állatokat, a rendszert támogató társas repre­zentációk, pl. a nyelv révén. A következtetés folyamataiban jellegzetes induk­ciós és dedukciós "hibákat" és rövidre záró eljárásokat tártak fel a kísérletek. Képesek vagyunk logikailag érvényes formális gondolkodásra, de ezt követ­ke­zetesen "iskolás" helyzetekben alkalmazzuk. A gyakorlati probléma­meg­oldást elemezve a próbálkozások és az egyszeri, hirtelen belátás idői szerveződését elemezve kiderült, hogy az átszervezés, a reprezentációk újrarendezése a problémamegoldás kulcsa. Ebben képi és nyelvi eljárások egyaránt segítenek, a sémák pedig akadályoznak. A Turing-próba izgalmas kérdése, vajon a gép és ember gondolkodása megkülönböztethetelenné tud-e válni? A gondolkodás nyersanyagát számos elméleti és kísérleti vita kíséri: vajon szavakban vagy képekben gondolkozunk-e? A belső beszéd a feladat nehézségeinél jelenik meg, s nagyok az egyéni különbségek. A feladatmegoldás képességbeli kü­lönb­ségeit vizsgálja az intelligencia kutatása.