séma (pszichológia) – Az emlékezetben tárolt adatstruktúra, amely meg­ha­tározza konceptuális ismereteinket. A pszichológiába – Kant és Head nyo­mán – Bartlett vezette be a fogalmat, elképzelése szerint valamennyi in­for­mációfeldolgozási folyamat sémákat használ a szenzoros adatok inter­pre­tációja és a célvezérelt viselkedéshez szükséges információ-előhívás során. Rumelhart meghatározása alapján a sémák úgynevezett kötelező értékekkel rendelkeznek, ezek a séma változóinak tipikus értékeire vonatkozó is­me­re­teink. A sémák alsémák együtteséből épülnek fel, amelyek egymásba ágya­zódhatnak, hierarchikus struktúrájuk irányítja az észlelés, az emlékezeti előhívás vagy a szövegmegértés interpretatív folyamatait. Sémák segítségével rendelünk egyedi tárgyakat, eseményeket vagy személyeket általános ka­te­gó­ri­ák­hoz. Deklaratív emlékezetünk komplex sémákkal rendelkezik az ese­mé­nyek szokványos menetére vonatkozóan, ezeket az általános ese­mény­szek­ven­ci­ákat Schank és Abelson nyomán forgatókönyveknek (script) nevezzük. A forgatókönyvek tartalmazzák az eseménytípusok nevét vagy témáját (pl. étteremben étkezni), és a tipikus esemény-jeleneteket, ezek segítségével ért­hetünk meg hiányos eseményleírásokat. A kognitív pszichológiai el­mé­le­tek szerint az általános esemény-forgatókönyvek mintájára épülnek fel ön­élet­rajzi emlékeink is, amelyek az identitásunk alapját jelentő self-sémák fontos részei.