Címdokumentumok térképe |
||
nemzet és
művészet – A modern nemzetállamok létrejöttét sajátosan
nemzeti művészet, történelmi kifejezési formák létrejötte szolgálta és követte.
A művészeti mozgalmak erőteljes támogatást adtak a nemzeti (cseh, lengyel,
magyar)
függetlenség, az állami (német, olasz) egység keresésének.
Megerősödött a nemzeti múlt, a közös történelmi örökség iránti érdeklődés, az elmúlt »nagyság«
kultusza. Minden nemzet, etnikai csoport szükségét érezte hőseinek, diadalainak, vagy éppen üldöztetésének,
elnyomásának emléket állítani a színpadon, az irodalomban, a zenében, a képzőművészetben. Mindez
egybeesik a nemzeti nyelvek
megújításának igyekezetével. – E nemzeti irány a művészetekben a 18. sz.-ban, a francia
forradalom
időszakában kezdődik s a 19. sz.-ban tetőzik, a költészetben Burns-szel,
Mickiewicz-csel, Petőfivel, Puskinnal, a színpadon Verdi, Wagner, Borogyin, Muszorgszkij, Glinka,
Moniuszko, Smetana, Erkel operáival, a festészetben a francia Géricault, Delacroix, Delaroche, a német
Becker, Kaulbach, Lenbach, az orosz Verescsagin, Rjepin, a magyar Székely, Madarász, Benczúr, Than,
Lotz vásznaival. – Walter Scott indítja el a (nemzeti) történeti regény divatját, amelynek legismertebb
alkotói között van Thackeray, Victor Hugo, Flaubert, Romain Rolland, Manzoni, L. Tolsztoj, Sienkiewicz, Prus,
Jirásek, Jókai, Sadoveanu. E sok és sokféle műben közös az elvesztett nemzeti nagyság újraéledésébe vetett hit,
a hőskultusz, az elnyomó hatalom gyűlölete. Minden műfaj a maga lehetőségei szerint felhasználja a nemzeti
motívumkincset: dallamokat, szineket, szavakat a nagyszerűnek látott múltból. – A nemzeti
mondanivaló a korszak első részében általában defenzív jellegű, a külső elnyomás ellen emel szót, utóbb
offenzívvé válhat és nacionalista felhangokat is kap. |
Összeállította: Frank Tibor Utolsó frissítés: 2004. augusztus 13. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |