Címdokumentumok térképe |
||
kalandozások –
azok a fegyveres vállalkozások, amelyeket a magyarok a 9. század elejétől a 10. század végéig
idegen népek és hatalmak ellen vezettek olykor szövetségeseik hívására, legtöbbször azonban saját
kezdeményezésükre. A törzsi és törzsszövetségi szervezésben, illetve alkalmi csoportosulás
formájában lebonyolított katonai akciókban főnökeik vezetésével a szabad magyarok tömegei vettek
részt. Fő céljuk – miként a kalandozó arabok és normannok esetében is – a zsákmány- és
fogolyszerzés volt. Az érintett területek feldúlásával és kifosztásával járó zsákmányoló
hadjáratok révén a magyarságot másfél évszázadon keresztül jelentős mértékben idegen népek és
társadalmak tartották el. A 9. században kelet-európai szállásföldjeikről (Levediából és
Etelközből) mind a négy világtáj irányában kalandoztak, a Kárpát-medencéből 899-től intézett
portyázások fő színtere pedig Nyugat-Európa és a Balkán-félsziget volt. A honfoglalás
utáni hadjáratok során a könnyűlovas magyar csapatok eljutottak a hispániai Ebro folyóig, az
Atlanti-óceán francia vidékéig, a dán és német tengerpartokig, az itáliai Apuliába, a Balkánon
pedig Konstantinápolyig és a Peloponnésos-félszigetig. A 899 és 970 közötti időszakban minden
három évből legalább kettőben kalandozó akcióban vettek részt a magyarok. A nyugati zsákmányoló
hadjáratoknak a 955-ös augsburgi, a balkáni kalandozásoknak pedig a 970-es arkadiopolisi vereség
vetett véget. A kalandozások kudarca a nomád magyarságot életmódváltásra és a keresztény
Európához való békés csatlakozásra késztette, amelynek legfontosabb elemeit az államalapítás
a kereszténység felvétele és az egyházszervezet kiépítése képezte. |
Összeállította: Makk Ferenc Utolsó frissítés: 2003. október 31. © 2003 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |