elhízás – Magyarországon minden ötödik ember elhízott. Pedig az elhízás nem egyszerűen esztétikai kategória, még csak nem is tünet, hanem a WHO által a 10 legsúlyosabb kór közé sorolt krónikus betegség. Szív- és ér­rend­szeri, agyi érbetegségre, magas vérnyomásra, cukorbetegségre, kóros vérzsír-értékekre (koleszterin), mozgásszervi panaszokra, epekövességre stb. haj­la­mosít. Két fő formája létezik: veszélyesebb és férfiakon gyakoribb a hasi (alma-) típus, nőkre inkább csípőtáji (körte-) típusú elhízás jellemző. A túl­súlyosság és az elhízás meghatározásának egyik legegyszerűbb módszere a testtömeg-index (TTI, angolul BMI) kiszámítása: test­sú­lyunkat (kg) el­osztjuk a méterben kifejezett testmagasságunk négyzetével (pl.: 63 ÷ 1,72^-2 = 21,29). Ha az index 18,5–24,9 között van, súlyunk normális. Az elhízásnak nemcsak a túl sok, zsíros és szénhidrátdús étel, de a moz­gás­sze­gény életmód és ge­ne­tikai tényezők is okai. Komoly terápiás reményekre (ún. génblokkolásra) jogosít fel az elhízásért felelős HOB1 nevű gén fel­fe­dezése. Állakísérletekben intenzíven kutatnak egy 11-HSD-1 fantázianevű májenzimet, amelynek ki­kap­cso­lásával nem híztak el a zsírt fogyasztó kí­sér­leti egerek. Fontos fel­is­merés, hogy a társadalmi egyenlőtlenség, a tu­dat­lanság és a megbecsülés hiánya tesz sokakat kövérré. Azaz az elhízás (ha­csak nem éheznek) a sze­gények, nem pedig a gazdagok betegsége.