Európai Alkotmány – az Európai Unió eddigi történetének kiemelkedő je­lentőségű vívmánya, amely egyetlen dokumentumként lép az eddigi alapszer­ződések helyébe. Nem helyettesíti a tagállamok alkotmányait, csak kiegészíti azokat: a szubszidiaritás elve alapján a tagállamoknál marad minden olyan hatáskör, amelyet az Alkotmány nem ruház át az Unióra. Tartalmazza az EU alapvető rendelkezéseit (az Unió meghatározása, célkitűzései, hatáskörök, intézmények, döntéshozatali eljárások), az Alapvető Jogok Európai Chartáját, valamint az uniós politikákat és tevékenységeket. Az Alkotmány jelentős in­tézményi változtatásokat fogalmaz meg, növeli az Európai Parlament jogkö­rét, létrehozza az Európai Unió külügyminiszteri posztját, kimondja az Unió jogi személyiségét. A Maastrichti Szerződés által létrehozott pilléres szerke­zet átalakul (a három pillér egyesül), megváltoznak a szavazati arányok, s kitűzött cél a szabályozás egyszerűbbé, átláthatóbbá és érthetőbbé tétele. A végleges szöveget több éves előkészítő munka után – amelyben az akkor még csak tagjelölt országok is részt vettek – 2004. október 29-én Rómában írták alá. Az Alkotmány 2006. november 1-jére tervezett életbe lépéséhez minden tagállamnak ratifikálnia kellett volna (a Magyar Országgyűlés 2004. december 20-án másodikként tette meg), ám Franciaország és Hollandia népszavazáson elutasította. Ennek fényében az Európai Alkotmány az állam- és kormányfők által elfogadott formában valószínűleg soha nem léphet majd hatályba, egyes rendelkezései azonban a későbbiek során az alapszerződések részeivé vál­hatnak.