privatizáció Magyarországon – a tervgazdasági állami tulajdon ma­gá­no­sí­tá­sa. A rendszerváltó közép- és kelet-európai országokban a privatizáció a 90%-ot meghaladó állami tulajdon lebontása, amely történhet in­gye­nes vagy képletes összeg fejében és piaci áron megvalósuló értékesítéssel is. Magyarországon az utóbbi volt a tipikus: 1990 óta a privatizációs bevételek 2003 harmadik negyedévéig mintegy 1811 milliárd forintot (csaknem 13 mil­li­árd dollárt) értek el, amelynek 56%-a külföldi befektetőktől szár­ma­zott. A bevételek csökkentették a rendszerváltást megelőzően felhalmozott, majd tovább növelt államadósságot. A kommunista hatalomátvétel éveiben történt kisajátítás áldozatainak az állam kárpótlási jegyekkel fizette ki több év­ti­ze­des »tartozását«; pontosabban annak az államháztartás akkori teherbíró ké­pes­sé­gét is figyelembe véve megállapított töredékét. Ezeket az értékpapírokat termőföld és lakás vásárlásakor, egyes cégek megvétele során beszámították. A kárpótlási jegy fejében történt privatizáció összértéke meghaladta a teljes állami bevétel 10%-át. Kedvezményes, szinte jelképes áron csupán az ön­kor­mány­zati lakásokat vehették meg bérlőik – szemben több közép-kelet-európai ország gyakorlatával, amelyek vagy állami részvények egy részének ingyenes szétosztásával, vagy részleges reprivatizációval kárpótolták a történelmi igaz­ság­talanságot elszenvedett személyeket.