vitaminok – a leginkább elfogadott meghatározás szerint az ember és az állatok életfolyamatainak zavartalan fenntartásához szükséges, a táplálék­ban kis mennyiségben jelenlévő vegyületek. Csökkent bevitelük (hipovitami­nózis), hiányuk (avitaminózis) vagy éppen mesterséges túladagolásuk (hipervita­minózis) minden szervet, így az immunrendszert is károsíthatja. A növeke­déshez, a szervezet fennmaradásához nélkülözhetetlenek, ezért a vitaminok alapvető tápanyag-alkotórészek. Bioaktív anyagoknak is hívják őket, mert részt vesznek az anyagcsere-folyamatokban, energia viszont nem nyerhető belőlük. Bizonyos vitaminokat, ha nem is az ember, de más emlősök szer­vezete képes előállítani: a patkányokban például C-vitamin képződik. Más megközelítésben: míg a növények és a primitív organizmusok a legegyszerűbb alkotórészekből: szénből, nitrogénből, ásványi anyagokból maguk szintetizál­ják minden építőanyagukat, addig a magasabb rendű élőlények a fontosabb anyagaikat már nem képesek felépíteni. A biokémiai genetika legújabb vív­mányai szerint a vitaminok szintéziséhez szükséges reakciólánc mutáció következtében megszakadt, vagy teljesen eltűnt. Ezért kell őket kívülről, táp­lálékkal bejuttatnunk. Szent-Györgyi Albert egyszerű megfogalmazása sze­rint: a vitamin olyan anyag, amelyet azért kell ennünk, hogy meg ne betegedjünk.