Apollo-program – A programot John F. Kennedy 1961. május 25-én hir­dette meg. Célja, hogy »még az évtized előtt amerikai ember lépjen a Hold felszínére, és onnan épségben visszatérjen«. A cél érdekében a NASA ki­fej­lesz­tette a Saturn-V hordozórakétát, az Apollo-űrhajót, a leszállást vég­re­haj­tó holdkompot és egy holdjáró autót (Lunar Rover). A program keretében 1972-ig 11 űrrepülést hajtottak végre, kettőt a Föld körül, kettőt a Hold kö­rül, egy alkalommal a Holdat megkerülve visszatértek, és hatszor leszálltak a Holdra. Az első holdraszállás (Apollo-11) 1969. július 20-án (magyar idő sze­rint 21-én) történt. Minden alkalommal két űrhajós szállt le a holdkomppal, az expedíció harmadik tagja az Apollo-kabinban a Hold körül keringett. Az egyes expedíciók 8–13 napig tartottak, a Holdon töltött idő 21 és 75 óra kö­zött változott. Összesen 14 alkalommal dolgoztak az űrhajósok 2–7 órát a Hold felszínén. A 12 Holdon járt űrhajós összesen 380 kg kőzetet és ta­laj­min­tát gyűjtött. A második három expedícióra (Apollo-15, -16, -17) elektro­mos holdautót vittek magukkal, ezzel 27–35 km-t tettek meg a Hold fel­színén. Az űrhajósok a helyszíni kísérletekben vizsgálták a holdtalaj mecha­ni­kai tulajdonságait, a hőáramlást, mikrometeoritokat gyűjtöttek, mintát vet­tek a nap­szélből, szeizmométereket és lézertükröket helyeztek el a Holdon. Utóbbiak segítségével a Föld–Hold távolságot 10 cm pontossággal lehetett meg­mérni. A programra az USA összesen 19,5 milliárd dollárt költött.