pulzár – gyorsan forgó neutroncsillag, amelynek fényessége minden hul­lám­hosszon (a rádiótartománytól kezdve az optikain át a rönt­gen­hul­lám­hosszakig) a tengelyforgás periódusának megfelelő ütemben változik. Az első pulzárt 1967-ben fedezték fel (J. Bell és A. Hewish), most pedig ezernél töb­bet ismernek, de a becslések szerint a százezret is meghaladja a számuk a Tejútrendszerben. A szupernóva-robbanás után létrejövő neutroncsillag ten­gely­for­gási ideje eleinte néhány század másodperc (a Rák-ködöt létrehozó szu­pernóva helyén visszamaradt neutroncsillagé 0,033 másodperc), de a forgás idővel lassul. A neutroncsillag akkor észlelhető pulzárként, ha a kis méretű, nagy sűrűségű test forgástengelye és mágneses tengelye nem esik egybe, és a testet az erős mágneses tér hatására keskeny nyalábban elhagyó sugárzás a tengelyforgás során átsöpör a látóirányon. A forgás egyen­le­tes­sége miatt a felvillanások (pulzusok) szabályosan ismétlődnek. Mivel a su­gár­zás energiát von el a pulzártól, a forgás hosszú időskálán lassul. Ha a neutroncsillag kettőscsillag egyik komponense, akkor a kísérőcsillagtól ka­pott tömeg és impulzusnyomaték hatására a pulzár fel is gyorsulhat (mil­li­sze­kun­dumos pulzár). A kettős rendszerbe tartozó pulzárok keringési pe­ri­ó­du­sá­nak lassú csökkenését a gravitációs sugárzás közvetett bizonyítékának tekintik.