kultúra – a latin colere (»művelni«) igéből származó kifejezés. A földművelés (agricultura) példájára utalva ír Cicero a lélek műveléséről (cultura animi). Ezen az emberi képességeknek a filozófia segítségével történő kifejlesztését érti. A reneszánszban hasonló értelemben, a természettel vagy a barbársággal szembeállítva használják. A 18. században Kant az ember belső képességei­nek kifejlesztésében, erkölcsi és szellemi tökéletesedésében, az emberi au­tonómia kiépülésében látja a kultúra lényegét. Német nyelvterületen Kantig visszanyúló hagyománya van annak, hogy a kultúrát szembeállítsák a civi­lizációval mint tisztán külsődleges dologgal, míg a francia, de különösen az angol nyelvhasználat a kettőt gyakran egymás szinonimáinak tekinti. Herder kiterjeszti a kifejezés jelentéstartományát: nem az egyén, hanem a nemzet fogalmával köti össze. Egy nemzet kultúráján az általa létrehozott szellemi és anyagi javak összességét, illetve életformáját érti; az emberiség törté­nelme nála a nemzeti kultúrák összefüggő láncolata. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy a fogalmat ne normatív, hanem deskriptív, leíró értelemben hasz­nálják. Így honosodott meg a történelemtudományban, a régészetben vagy a kulturális antropológiában: jelentheti egy társadalom életmódját (pl. folyam­menti kultúrák), egy adott lelőhelyre jellemző leletanyagot vagy a vizsgált közösség anyagi és szellemi struktúráinak, viszonyainak teljességét.