elektron – Egységnyi (1,6·10^-19 Cb ) negatív töltésű, 9,1·10^-31 kg tömegű, fe­les spinű elemi részecske. Az anyag egyik alapvető alkotóeleme. Az atomokat a protonokból és neutronokból felépülő atommag és az azt körülvevő elekt­ron­felhő alkotja. Az anyag kémiai tulajdonságait az atom elektronszerkezete szabja meg. A fémek elektromos vezetése az elektronok mozgására vezethető vissza. Az elektron gravitációs, elektromágneses és gyenge kölcsönhatásban vesz részt. J. J. Thomson fedezte fel 1897-ben, kimutatta, hogy a katód­sugarak elektronokból állnak, megmérte a töltés/tömeg hányadost. 1909-ben R. A. Millikan meghatározta az elektron töltését. E. Rutherford 1903-ban ki­mu­tatta, hogy a radioaktív bomlás bétasugárzását nagyenergiájú elektronok alkotják. Spinjének nagyságát 1922-ben O. Stern és J. Gerlach határozta meg. 1927-ben C. J. Davisson és L. H. Germer kísérletileg bebizonyította, hogy az elektronok a fényhez hasonlóan hullám­tulajdonsággal is ren­del­kez­nek. Ez a tulajdonság tette lehetővé az elektronmikroszkóp megalkotását. Az elemi részecskék osztályozása szerint az elektron antirészecskéjével, a pozitronnal és a hozzájuk tartozó neutrínóval és antineutrínóval a leptonok egyik csoportját alkotja. E csoport jellemzője az elektronszám, elektronra és neutrínóra 1, az antirészecskékre -1, ami megmaradó mennyiség, az elekt­ron­számok összege részecskereakciókban változatlan. A pozitront C. D. Ander­son fedezte fel 1932-ben.