Babilónia – Ókori, a Kr. e. II. évezred elején született sémi birodalom Me­zo­po­támia déli részén. Nevét fővárosáról, Babilonról kapta. (Akkádul báb-ilim: az isten kapuja.) Felemelkedése az I. babiloni dinasztiához köthető, amelynek legjelentősebb tagja Hammurapi volt. Halála után utódai fo­ko­za­to­san elveszették hatalmukat, a déli területeken a kevéssé ismert I. ten­ger­földi dinasztia uralkodott. Kr. e. 1595-ben a hettiták kirabolták Babilont, a következő évszázadokban pedig kassú királyok ültek Babilónia trónján, akik átvették a birodalom szokásait, életmódját és – legalábbis szövegeikben – nyelvét és írását is. – Babilónia a Kr. e. I. évezredben erős politikai és ka­tonai függésbe került az újra megerősödött Asszíriától, bár kulturális és vallási szerepe továbbra is jelentős volt. Az asszír királyok váltakozva foly­tat­tak Babilónia-barát és -ellenséges politikát, és Babilónia többször lerázta az asszír igát, de végleges függetlenséget nem sikerült kivívnia Asszíria bu­ká­sá­ig; a lázadások következményeként pedig Babilon városát többször kifosz­tották és lerombolták. Asszíria bukása után Babilónia rövid időre átvette a világbirodalom szerepét, elsősorban Nabú-apal-uszur (Kr. e. 625–605) és Nabú-kudurri-uszur (Kr. e. 604–562) uralkodása alatt. Kr. e. 539-ben Babilon behódolt a perzsa II. Kürosz királynak, és ettől kezdve a Perzsa Birodalom tartománya volt.