Ehnaton – IV. Amenhotep néven a XVIII. dinasztia fáraója (Kr. e. 1364–1347). Nevéhez fűződik a világ eddig ismert első monoteista kísérlete. Nem sokkal trónra lépése után megfosztotta az Ámon-papságot privilégiumaitól, s radikálisan átalakította az egyiptomi vallást. A főisten Ámon és a régi pan­teon helyett Atont, az égen látható napkorongot tette meg egyedüli istenné. IV. Amenhotep uralkodásának első hat évében nagyszabású építkezési prog­ramot valósított meg Karnakban és más városokban, ahol radikálisan új fel­fogású domborművekkel díszített építményeket emeltetett. A hatodik évben változtatta nevét Ehnatonra (»üdvös a Napkorongnak«), s egy addig érintetlen helyen, a mai El-Amarna területén új fővárost alapított. (Ezért nevezik ezt az időszakot Amarna-kornak.) Az Ehnaton vezírének, a később rövid ideig ural­kodó Aynak a sírjában fennmaradt Atont dicsőítő himnusz – amelynek szer­zőségét magának Ehnatonnak tulajdonítják – egyben a fizikai világ, ill. a biológiai lét dicsőítése is. Az újszerű felfogás az egyiptomi ábrázolóművészet­ben is jelentkezett: az Amarna-kor mind az ábrázolásmódot, mind az ábrázolt témákat tekintve forradalmian lépett túl a megelőző időszak formalizmusán. Ekkor kísérleteznek a legtöbbet és a legmerészebben az egyiptomi szemlélet­től idegen perspektivikus ábrázolással is. Egyes kutatók úgy vélik, hogy mivel Aton a fény őseleme, az ehnatoni teológia valamiféle korai, görögök előtti természetfilozófiai kezdeményként is értékelhető. Ezzel együtt Ehnaton ural­kodásának megítélése ellentmondásos: mivel életcéljává az új isten kizáró­lagos kultuszának ápolása és ezzel összefüggésben önmaga dicsőítése vált, a politikai és katonai passzivitás következtében Egyiptom nagyhatalmi pozí­ciója meggyengült.