diszlexia – az olvasási képesség súlyos zavara. A népesség 5–10 százalékát érintő probléma jellegzetessége a normál vagy magas intelligencia ellenére nehezen elsajátított olvasás, ill. a folyamatos és értő olvasás kialakulásának elmaradása. Az olvasási teljesítmény és gyakran a helyesírás is messze el­marad a gyermek életkora, illetve a felnőtt képzettségi szintje alapján el­vár­ha­tótól. A diszlexia változatos formáinak megjelenéséért elsősorban annak a 18–20 területből álló agyi hálózatnak az átlagtól eltérő működése felelős, amely a beszélt és az írott nyelv összekapcsolásában szerepet játszik. A disz­lexia egyik meghatározó alcsoportját a nyelvi rendszer zavarai jellemzik. A veszélyeztetettség egyik leggyakoribb korai megnyilvánulása a szavak hang­a­lak­jának feldolgozási zavara, a nyelvi tudatosság kialakulásának el­ma­ra­dása. Az elsősorban a nyelvi zavarral jellemezhető diszlexiások egyik al­cso­portja a betűk és a beszédhangok lebontásában és összekapcsolásában, má­sik csoportja inkább az olvasás automatizálásában mutat súlyos elmaradást. A diszlexiások egy részét a látási észlelés olyan zavarai jellemzik, amelyek a forma, a kontraszt feldolgozásában és a szemmozgás szabályozásában nyil­vá­nul­hat­nak meg.