figyelem – Azon folyamatok összessége, amelyek révén a szervezet a kör­nyezetnek azokat a mozzanatait dolgozza fel, amelyek az éppen folyó viselke­dés vagy egy új viselkedés megindítása szempontjából lényegesek. Ingergaz­dag környezetben a szelektív (fokális) figyelmi folyamatok biztosítják az infor­mációfelvétel hatékonyságát: a lényeges mozzanatokra megnő az ész­lelés ér­zékenysége, a viselkedést szervező rendszerekhez pedig e lényeges mozzana­tok idegrendszeri reprezentációi kapcsolódnak. A figyelem hatékony működé­sét idegrendszeri aktiváló rendszerek biztosítják. Ha egyszerre több tevé­kenységet kell végezni, a figyelem megosztásáról beszélünk. Erre akkor van lehetőség, ha az egyes tevékenységek automatikusan folynak, vagy akkor, ha a tevékenységek együttes információfeldolgozási igénye nem haladja meg a megismerő és válaszszervező rendszer kapacitását. Ha a figyelem a környe­zetben megjelenő új objektumokra irányul, önkéntelen figyelemről beszé­lünk. Ilyenkor az aktiváció időleges emelkedését számos belső folyamat (pl. szívműködés, légzés, verejtékmirigyek működése) változása kíséri. A figyelem kutatásában a pszichofiziológia módszerei (elsősorban a kiváltott potenciálok és a képalkotó eljárások) meghatározóak, mivel rámutatnak e folyamatok idegrendszeri szerveződésére. Leggyakrabban a hosszan fenntartott figyelem teljesítményét vizsgálják, mivel ennek számos területen (gépkocsivezetés, iskolai tanulás) nagy jelentősége van.