dogma – a keresztény teológiában alapvető, külön igazolást nem kívánó hittétel, amelyet az egyházi közösség hitének ősi konszenzusában, hitvallásaiban, egyetemes zsinatai döntéseiben vagy tévedhetetlen pápai kijelentésekben definiál, ill. olyan kötelező, végleges és biztosan igaz egyházi tanítás, amelynek a tagadása eretnekség. A hit axiómáinak tekinthető, a bibliai hagyományból és a tanító egyház eleven hitéből logikai úton levezetett és végleges, megváltozhatatlan igazságnak tekintett dogmák összefüggő, bár történetileg fokozatosan kibontakozó rendszert alkotnak, amely ismeri az alapvető és a levezetett hittételek közötti, ám a dogmák igazságát nem érintő különbségtételt. A dogmák rendszerét a rendszeres teológia alapjának tekinthető dogmatika, az egyes hittételek levezetésével és kimondásával kapcsolatos kérdéseket a dogmatörténet, egy-egy dogmatikai formula tartalmát és az egyházban való értelmezésének utóéletét pedig a dogmatikai hermeneutika tárgyalja. A keresztény tanítás lényegét jelentő legfontosabb dogmatikai tételek, örök és változhatatlan igazságok az Istenről, a Szentháromságról, Krisztusról, az üdvösségről, a megváltásról, a kegyelemről és az egyházról szóló kijelentések. A teológia elvei szerint az egyes dogmák közvetlen isteni önkijelentéseken alapulnak, amelyeket az egyház fokozatosan ismer fel a maga hitében, a teológia története pedig ebben az összefüggésben nem más, mint a dogmatikai tények felismerésének, értelmezésének kortól is függő, de a tételek igazságát nem érintő interpretációja.