Címdokumentumok térképe |
||
cenzúra története – A
latin censura, »vizsgálat«
szóból – eredetileg írásművek ellenőrzését jelenti,
használata a katolikus egyházjoghoz nyúlik vissza.
Megkülönböztetjük előzetes (preventív) és utólagos (represszív) változatait. A könyvcenzúra a
könyvnyomtatással (kb. 1450) egyidős. 1521-ben betiltották Luther Márton írásait, 1540-ben összeállították a
tiltott könyvek császári jegyzékét, 1564-ben a pápai indexet. A 18. században megindul a küzdelem a
sajtószabadságért, kivívása csak a 19. sz. végétől teljesedik be, sok helyütt átmenetileg.
A cenzúra a Habsburg Birodalomban nyilvánosan
működött, eszközei között volt a szerzők, nyomdászok, kiadók és könyvkereskedők állandó megfigyelése,
pénz- és börtönbüntetése, újságadó, a papírellátás nehezítése, koncessziók és kiváltságok megvonása,
az erkölcsi vagy politikai szempontból »átfésült« kiadások
kényszere,
kifogásolt bekezdések kihagyatása vagy átfestése, vagy az öncenzúra kikényszerítése.
Ellenőrizték a tankönyveket, a tananyagot, a katolikus egyház erkölcsi és az állam politikai
parancsainak megfelelően. – A 20. sz.-ban a diktatórikus és totalitárius hatalmak világszerte a
cenzúrázás legkíméletlenebb formáit vezették be.
A náci Németországban mindjárt 1933-ban
nyilvánosan elégették a liberális, kommunista, vagy zsidó írók műveit. A
Szovjetunióban és a befolyása alatt álló országokban központosították a
könyv- és újságkiadást, súlyos börtönbüntetéssel vagy munkatáborral sújtották a
rendszer bírálóit. A totális rendszerek egy kézbe fogták
a tömegtájékoztatás
technikai eszközeit, így a filmet, a rádiót, a televíziót. Csak
a Szovjetunió bukása után
valósult meg e térségben is a sajtószabadság. |
Összeállította: Frank Tibor Utolsó frissítés: 2004. augusztus 7. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |