Budapest születése – A kiegyezés után az önálló magyar kormány egyik legfőbb célkitűzése volt, hogy az országnak méltó fővárosa legyen, amely ké­pes felvenni a versenyt a Monarchia addigi központjával, Béccsel. Ezért elha­tározták Pest, Buda és Óbuda egyesítését Budapest néven. Az egyesített fő­városi törvényhatóság 1873. november 17-én kezdte meg működését. A kor­mány már 1870-ben nagy összegű kölcsönt vett fel a budapesti beruházások (Duna-part, hidak, Sugárút, Nagykörút, közraktárak) finanszírozására, s a munkálatok irányítására létrehozta a Fővárosi Közmunkák Tanácsát. A 19. század második felében Budapest Európa egyik leggyorsabb ütemben növekvő városa. 1870-ben még csak a 17. helyen állt az európai városok nagyságrendi rangsorában, 1900-ban pedig már a 8. helyre került. Lakosainak száma 1870-ben 270 ezer, 1910-ben pedig már 880 ezer, s a növekedés 80%-ban beván­dorlásból származott. A századfordulón gyors növekedésnek indultak a fővá­rossal szomszédos települések is (amelyeket 1949-ben Budapesthez csatol­tak), s Nagy-Budapestnek velük együtt 1910-ben már 1,1 millió lakosa volt. A 20. század elején Európa egyetlen országában sem összpontosult olyan nagy mértékben a gazdaság modern, tőkés szektora egyetlen városban, mint Ma­gyarország esetében Budapesten. A gyári nagyipar egyharmada (malmok, gép­gyárak, nyomdák, sörgyárak) a fővárosban összpontosult, s még ennél is na­gyobb volt a részesedése a nagykereskedelemben és a bankszektorban. Az 1890-es években vált teljessé az urbanisztikai infrastruktúra (vízvezeték, csatornázás, villamos vasút, földalatti), a 20. század elején pedig nagyarányú fővárosi és állami lakásépítkezések enyhítették a lakáshiányt.