polgárosodás Magyarországon – Magyarországon a polgárosodás a re­formkorban (az 1840-es években) vette kezdetét. Előmozdítója – mivel modern értelemben vett polgárság nálunk nem létezett – a birtokos nemesség és ne­mesi értelmiség volt, amely maga is polgárosodni akart, igyekezett magáévá tenni a polgári értékrendet és életformát. 1848-ban a forradalom elhárította a polgárosodás intézményes és jogi akadályait, lerombolta a hagyományos, ren­di struktúrát, de annak jelentős maradványai, elemei – elsősorban a mentali­tás, a közéleti magatartás szintjén – beépültek a kialakuló polgári szerkezet­be. A modern gazdasági növekedés hatására felgyorsult az urbanizáció, a tér­beli és strukturális mobilitás, és kibontakozott a magyar társadalom polgári átrétegződése. Új, polgári jellegű társadalmi rétegek alakultak ki. Az egykori nemesség, a kézműves kisiparosok és a parasztság polgárosodása viszont igen vontatottan haladt. A kiegyezés után megerősödő vállalkozó nagyburzso­ázia átvette a gazdaság modern szektorainak irányítását, a hatalmi pozíciókat viszont át kellett engednie a nagybirtokos arisztokráciának. A kialakuló pol­gári középosztályban nem az önálló vállalkozók és szabad értelmiségiek do­mináltak, hanem a modern állam és gazdaság differenciálódó igényeinek megfelelően gyorsan növekvő köz- és magántisztviselői és hivatalnoki réteg. A hazai burzsoázia és polgári középosztály nem a reformkori polgárosodó ne­mességből, sem a városok hagyományos iparos és kereskedő polgárságából alakult ki, hanem zömében a 18–19. században bevándorolt és asszimilált, túlnyomórészt zsidókból és németekből.