vallás – a gondolkodni, észlelni, érezni és cselekedni képes ember és az őt körülfogó teljes valóság közötti, az ember által megalkotott, de rajta végtelenül túl­mutató viszonyok legáltalánosabb, az ember szubjektív, profán világa és a hi­té­ben megmutatkozó transzcendens teljesség közötti feszültségre reflektáló feldolgozási mód, világnézet, világszemlélet, általános cselekvésvezérlő önér­telmezési mód. Bár a vallás fogalmának számtalan rivális meghatározása lé­te­zik, maga a vallás mint jelenség pedig az emberi létezés egyik alap­vo­ná­sá­nak tűnik, az aligha kérdéses, hogy a vallás, a vallásosság az ember (homo religiosus) habituális képességeinek egyike. Fenomenológiailag szemlélve a val­lás az ember (szubjektum) és a Szent (objektum) találkozása, olyan értelmi, ér­zel­mi és akarati viszony, amelyben az ember a hit eszközei révén viszonyul a számára mutatkozó istenihez, a transzcendenciához, megteremtve vagy el­fo­gadva azokat a szent tereket és időket, cselekvéseket, kapcsolatteremtési min­tá­kat és személyeket, amelyek révén kontaktusba kerülhet a létezés őt kö­rül­vevő, számára mutatkozó teljességével. Szociológiai értelemben ez a transz­cendensről való tudást (tanítás, mítosz, teológia), a vele szembeni elfogadó és befogadó hitet (vallási élmény, vallásos érzület), az általa meghatározott élet­ve­zetést és cselekvési gyakorlatot (mágia, rítus, vallásgyakorlat, morális élet­ve­zetési elvek) és a vallásos meggyőződés társadalmi, közösségi beágyazottságát és szocializációját biztosító formákat (vallási rendszer, egyház, felekezet, kö­zös­ség) egyaránt magába foglalja.