Címdokumentumok térképe |
||
politikai engedetlenség –
A modern társadalmakban általában elfogadjuk, hogy az engedelmességi kötelesség a többségi akarattal és
annak kinyilvánítóival szemben áll fenn. Előfordulhat azonban, hogy
a kisebbség bizonyos
kérdésekben nem kíván engedelmeskedni a többségi elvet érvényesítő politikai hatalomnak. A tiltakozás egyik
formája a polgári engedetlenség,
amely magába foglalja a korlátozott szabályszegést, de feltételezi a demokratikus alapintézmények elfogadását. Ha
ugyanis az igazságtalanság csak az adott jogi és
politikai renddel együtt számolható fel, akkor az már nem polgári engedetlenség, hanem forradalom. A polgári
engedetlenség nyílt és demonstratív jogsértés; a jogsértés együtt jár a
szankció (büntetés) vállalásával. A jogsértés
politikai célú és jellegű eszköz, célja egy adott intézkedés vagy jogszabály megváltoztatása. Az engedetlenség
nyilvános, a tudatos jogsértéssel demonstrálni kíván, továbbá erőszakmentes, megfontolt, önkéntes cselekedet.
A politikai engedetlenségnek két végpontja – a passzív ellenállás és a forradalom – között számos
változata létezik (pl: anarchizmus, lázadás, felkelés). – Az 1990-es taxisblokád óta a magyar politikai közéletben
számos esetben felmerül a polgári engedetlenség fogalma, mint végső tiltakozási eszköz az aktuális politikai hatalom
intézkedéseivel szemben. A témával számos gondolkodó foglalkozott,
köztük H. D. Thoreau, Jürgen Habermas,
vagy éppen Ronald Dworkin. |
Összeállította: Vándor András Utolsó frissítés: 2004. május 2. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé | ||
¬ Nyitóoldal ® |