naptevékenység – A Nap plazmaanyaga nagy számban tartalmaz elektro­nokat és ionokat. Ezekkel töltésáramok jönnek létre két nagy áramlási rendszer révén, egyikük a differenciális rotáció, vagyis a Nap tengely körüli forgása, melynek szögsebessége a felszíntől befelé a napsugár kb. 0,713 részéig szélességfüggő, a másik pedig a konvekció, vagyis az energiát kifelé szállító áramlások. A töltésáramok folyamatosan változó mágneses tereket hoznak létre, ezek eseményeinek láncolata a naptevékenység. Legfontosabb jelenségei a napfoltok, napkitörések, koronatömeg-kidobódások, fáklyák, pro­tuberanciák. Időbeli változásai közül legfontosabb a kb. 11 éves napciklus, melynek maximuma környékén akár húsznál is több napfoltcsoport (más né­ven aktív vidék) van a látható félgömbön, a minimum időszakában pedig akár hetekig egy sem. A Hale-szabály szerint az egymás utáni ciklusokban a mág­neses terek polaritásviszonyai ellentétesek, ennek következménye a kb. 22 éves Hale-ciklus. Ismeretesek hosszabb idejű változások is, valamint a XVII. sz. első felének alacsony szintű tevékenysége, a Maunder-minimum. A ciklus során nemcsak a foltok száma változik, hanem minden mágnességgel kap­cso­latos jelenség gyakorisága és intenzitása is. A naptevékenység ese­mé­nyeinek hatása egy sor geofizikai jelenségben kimutatható, pl. sarki fény, geomágneses háborgások, magnetoszféra-áramok, ionoszféra-töltéssűrűség, általános légkörzés, időjárás, stb.