Címdokumentumok térképe |
||
Nyikolaj Bergyajev – sz. 1874,
h. 1948, az orosz egzisztencializmus ama vallásos irányzatának képviselője, melynek
fő forrását Dosztojevszkij regényei jelentik. Száműzetése után
Berlinben (1922), majd Párizsban (1924–1948) élt. A Puty c. folyóirat szerkesztője
volt (1926–1939). Filozófiája reflektál a szlavofil
hagyományra, az anarchizmusra, a nihilizmusra, a 20. század
elejének vallásfilozófiai-esztétikai-irodalmi
áramlataira, és széles skálát fog át, korunk emberének sorskérdéseitől az egyetemes harmónia misztikus víziójáig
terjed. Metafizikájának tartóoszlopai: a szellem,
a szabadság és a kreativitás. Bölcseletére nagy hatást gyakorolt J. Böhme,
Homjakov és Szolovjov. Az orosz vallásos eszme c. művében és más írásaiban a kultúraközpontú,
racionális-absztrakt, heterogén gondolkodást szembeállítja az orosz mentalitásra jellemző közvetlen,
homogén létszemlélettel. Karakteres rajzát adja a nyugati és az orosz értelmiség közötti különbségnek.
Vallásbölcseletének platonizáló jellegére jellemző, hogy benne a szellem és a valóság viszonya átrendeződik.
Tényleges világunk pszeudo-realitássá halványul, nélkülöz minden benső értelmet. Az embernek szabadsága által van
hatalma a lét fölött. A szabadság őseredete az alaptalanban van (»Ungrund«), felette még az Istennek
sincs hatalma, így kiindulópontja lehet mind a jónak, mind a rossznak. Erre a sajátos szabadságfelfogásra alapozódik
Bergyajev kreativitás-koncepciója is. |
Összeállította: Juhász Anikó Utolsó frissítés: 2004. január 28. © 2004 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé és szakirodalom | ||
¬ Nyitóoldal ® |