Jose Ortega y Gasset – sz. 1883, h. 1955, a modern spanyol filozófia kie­mel­ke­dő képviselője. Hatása Latin-Amerikától Közép-Európáig terjed. A fi­lo­zó­fiai esszé műfajának jelentős művelője, filozófiájában a külső valóságban feloldódó spanyol világ és az önmagába mélyedő, elvont német szellemiség csap össze. Munkásságában három korszak különíthető el: a neokantiánus ihletésű, az életfilozófiák hatása alatt álló s az egzisztencializmus sajátos változatát képviselő szakasz. Kultúrafelfogásában a reflexiót jelentő kultúra helyett mind nagyobb teret kap a spontaneitás felé forduló élet. Az át­me­ne­tet közöttük a környezet biztosítja. Ortega egyik alaptétele: Én én vagyok és a környezetem. Ortega megkülönbözteti a vitális és a szervezett életet, en­nek képezi részét a kultúra és az erre épülő civilizáció. Szerinte korunk meghasonlottságait csak egy biológiai megalapozottságú kultúra képes meg­szün­tetni. Híres műveiben, melyek magyarul is olvashatók (Elmélkedések a Don Quijotéról, Korunk feladata, A tömegek lázadása), az eltömegesedés je­len­sé­gével és a modern kor újbarbarizmusával foglalkozik, ez utóbbit a spe­ci­ali­zá­lódásra vezeti vissza. Jelentős felismerései vannak az előítéletek működési mechanizmusáról, a történelmi változások és a generációk egymásra kö­vet­ke­zé­sének összefüggéseiről, az autentikus kisebbségi létről. Esz­té­ti­kai írá­sa­i­nak palettája széles (Goya, Velázquez). Hatott Németh Lászlóra, Szerb An­tal­ra, Márai Sándorra.