Címdokumentumok térképe |
||
Erdélyi János –
sz. 1814 (Kiskapos), h. 1868 (Sárospatak), költő, kritikus, néprajztudós, a 19. század legismertebb magyar filozófusainak egyike. Sokoldalú munkásságának valamennyi összetevője mögött ugyanaz a törekvés húzódik meg: a népi gyökerű nemzetteremtés programja. Korai verseivel Petőfi költészetét előlegezi meg, majd irodalmi kritikáival és tanulmányaival a magyar irodalmi népiesség legjelentősebb teoretikusává emelkedik. Herder mellett Hegelre támaszkodó gondolkodásában összefonódik egymással a népi megújulás, a nemzetté válás és a polgárosulás koncepciója: a népköltészet hagyománykincsének fölfedezését, a nemzeti irodalom létrehozását és a világirodalomba történő bekapcsolódást egyazon út egymást követő szakaszaiként fogja föl. A neoabszolutizmus éveiben, sárospataki tanárként fordul a filozófia felé. A kor színvonalán álló hegelianizmust képviselő, terjedelmes vitairatban gyakorol bírálatot az »egyezményes iskola« bölcselete fölött. Töredékben maradt nagyszabású munkájában máig forrásértékűen veszi számba a régi magyar filozófia 17. századig megszületett teljesítményeit. Legutolsó, Francis Baconnel foglalkozó tanulmánya már a pozitivizmus hatását mutatja.
|
Összeállította: Perecz László Utolsó frissítés: 2005. augusztus 15. © 2005 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé és szakirodalom | ||
¬ Nyitóoldal ® |