Címdokumentumok térképe |
||
egyezményes filozófia –
vagy harmonisztika; a 19. sz. első felének magyar filozófiai irányzata. Szorosan kapcsolódik a nemzeti filozófia fogalmához és az MTA intézményéhez, képviselői személyesen kötődnek Széchenyihez. Hetényi János a filozófia feladatát a kalobiotizmusban (»életszépítés«) látta, amelyet spekulációmentes és »életrevaló« filozófiával kívánt elérni. Szontagh Gusztáv a skót common sense-rendszerekre és Kantra támaszkodó kísérletében idealizmus és racionalizmus között kívánt harmóniát teremteni, »társasági filozófiájában« ennek megfelelője a radikalizmus és a konzervativizmus közötti »szabadelműség«. Az egyezményesek pragmatizmusa Széchenyi utilitarizmusához, spekulációellenessége a reformkori Hegel-vitához kapcsolódik. Az irányzat nem egységes iskola: már Hetényi és Szontagh nézetei között is lényegesek az eltérések, egyetlen követőjük, Szalai István pedig későn jelentkezik és keveset ír ahhoz, hogy kialakítson valamiféle hagyományt. A Hetényi és Szontagh kései írásaiban elődként felsorolt gondolkodókat – Berzsenyit, Köteles Sámuelt és Széchenyi Istvánt – már a kortársak sem tartják egyezményeseknek. Erdélyi János hegeliánus alapokon álló Szontagh-bírálata, majd Szontagh halála után az irányzat többé nem jelentkezik.
|
Összeállította: Mester Béla Utolsó frissítés: 2005. augusztus 15. © 2005 MTA |
|
Kapcsok a világháló felé és szakirodalom | ||
¬ Nyitóoldal ® |